Eszembe jutott, hogy mit lehet Manchesterben csinálni. Mert kicsit elszégyelltem magam, mikor viszontláttam a jótanácsomat idézet formájában: Liverpoolba menni.

De csak egy kicsit.

Mindenesetre ott van M-ben a Briton's Protection nevű pub. Itt engedélyezték legutoljára nőknek, hogy a bárpulthoz járuljanak (mármint Manchesterben? vagy Angliában?), és itt, ha éppen ég  a kandalló, megfigyelhető, hogy ebben az ősi iparvárosban még ma is tilos a rendes kandallózás a légszennyezés múltbéli veszélye miatt. Nem igazi, pedig igazinak látszik. Ja, és itt van a legtöbb fajta whisky (már megint nem tudom, hogy hol a legtöbb).

A légszennyezés/vízszennyezés témáról csak annyit, hogy Julian szerint, akitől egyéb fenti hiányos értesüléseim is származnak, ám természetesen minden rosszul emlékezés az én felelősségem, gyerekkorában, ha valaki beledobott egy égő cigarettát a közeli csatornába - mármint az nem csatorna, hanem mesterséges kis patak a városban, nehéz azért csatornáknak nevezni ezt a csodálatos hálózatot, az ipari forradalom ajándékát -  akkor meggyulladt a vízfelszín. Kemény.

De nekem a Briton's mindig is túl felvágós volt. Nem tudom, miért. Ja, és képtelen vagyok a nevét megnevezni. Most is utána kellett néznem.

Na ezt se lesz könnyebb: The Peveril of the Peak. A névnek története van, mindjárt kettő, és az emlékezetemben a kettő teljes zagyvasággá kerekedett. Különben ha azt hiszed, könnyen ráfér egy fotóra a kis pubocska, akkor próbáld meg, sok sikert. Tényleg szép a csempeborítása. És szuper a zenegép, ha még ott van. Jaj, de szomorú ezt írni egy régi helyről: ha még ott van. És egy időben magyar gyerek volt a pultos.

 (Mindkét pubba érdemesebb korán menni, pl. koradélután. Nem? Szerintem minden felkapott vagy nem felkapott csak klassz helyre késődélelőtt vagy koradélután kell menni. Nem szeretem a tömeget, viszont nincs problémám a korai sörözéssel.)

Ó, hol van már az a Manchester derby, ami teljesen összekapcsolódott az emlékezetemben a Peverillel. Innen mentünk oda? Nem, de mégis úgy rémlik. Aztán Rafával a hónapok során szépen kiszíneztük Rooney gólörömét. Sasnak neveztük el valamiért. - Mindezzel együtt jobban örülnék, ha egy focimeccs gólösszefoglalójától nem szorulna ökölbe a gyomrom 2014-ben. Úgy szeretnék mély érzésekkel emlékezni, hogy közben ne okozon fájdalomhoz kísértetiesen hasonlító pszichoszomatikus jelenségeket.

Van még a város legrégebbi pubja, amit azt hiszem kétszer helyeztek át, de minden kis darabjában eredeti. Másik: valószínűleg egész Észak-Angliában mindenhol érdemes végigolvasgatni a guest ale-ek neveit a pultnál.

Egész más a hangulata a Hiltonban a Cloud 32 bárnak. A Hiltont könnyű észrevenni. Elég magas.

És Manchester belvárosáról  jut eszembe, milyen nehéz volt megtalálni  a "legszerencsésebb postaládát". Mikor az IRA merénylete felrobbantotta a városközpontot, egy postaláda meglehetősen épen maradt. Talán még a levelek se gyűrődtek össze. Vagy azok igen. Na ezt megtalálni, noha minden leírás nagyon pontos, valamiért iszonyú nehéznek bizonyult. De érdemes, mert azért durva belegondolni.

Mellékesen filmajánló, ha már Manchester. (Igazából sorozat.) Na jó, most már én is két idősíkon sikítozok a hiábavaló múltba tekintés miatt.