John Ruskin hitt a népművelésben. Egész Észak-Anglia sokban erről a hitről szól, mert nagy részben hozzá hasonló emberek formálták. (Be kell látnom, hogy ezt csak úgy gondolom a benyomásaim alapján.)

Én is  hatalmas haszonélvezője voltam az "ingyen könyvtár, ingyen múzeum" elvnek. Hogy ezen gondolkozni se kelljen: megengedhetem magamnak, hogy ma kicsivel jobb ember legyek? Mivel nem pénz kérdése. És hogy amit csak lehetett, többször megnéztem.

De John Ruskin ennél sokkal mélyebben ragadta meg ezt a dolgot. Ha jól tudom, abban hitt, hogy a munkásoknak SZÜKSÉGE van a szépségre és a mélységre, azaz a művészetre.

xxx

Mikor idáig eljutottam az írásban, elkezdtem  utánanézni a részleteknek. Itt van velem a Brantwoodban vásárolt füzetkém, először elkezdtem azt olvasni. A kultúra papjáról és a  HÁZról, amit megvett, tökéletessé fejlesztett, és a ház későbbi sorsáról, az áruló örökösökről és a lelkes tanítványokról. És hogy most Lancasterben lesz (van?) egy modern R-kutatóintézet.

Orsi, tudtad, hogy a National Trust három alapítójából kettő Ruskin-tanítvány? 

Ezt a kis füzetet még el fogom olvasni, már csak azért is, mert olyan vékony, lényegre törő és szép. És közben elkezdtem Ruskint is olvasni. Elsőnek most a velencei építészetről szólót. Ez jó, a nyári velencei utazások után - és hogy mennyire szeretnék most visszamenni a ködbe, azt hagyjuk is.

Kéne még 100 év a már létező 100 mellé, de úgy, hogy abban a 100-ban nem kell kimenni pisilni, hajat festeni, ház feladatot javítani, csak olvasni, nyomozni, gondolkozni. Akkor nem csak a buszon olvasgatnám a velencei alapvetést.

És ezt a filmet is meg tudnám nézni.

 Még egy pár kép: 2012. tavasz.