Honnan vettem, hogy az A Taste of Honey magyar fordításában szerepel az, hogy Egy kívánságkútnál állsz? Most már tényleg elő kéne ásnom a Beatles bibliámat. Annyira rémlik, hogy abban volt. Vagy valami filmes kiskönyvben bogarásztam, és abban volt a hasonszőrű -című filmmel kapcsolatban? Nem tudom, de ideillik.

Mielőtt megkaptam az angol TB-számot, össze kellett írnom, hogy azelőtt hányszor és hol jártam a Királyságban. Na egy a lényeg, Liverpool nem szerepelt az egyébként közepesen hosszú listán. Vajon miért.

Volt még egy kis összetűzés, amibe most nem mennék bele, munkáról semmit vagy semmit, de a lényeg, hogy felmerült, hogy Manchesterbe költözés helyett miért nem megyek el inkább egy hosszú hétvégére Liverpoolba. 

CSAK

A hosszú hétvége aztán eltartott pár évig, és ennek a kettőnek együtt volt meg az oka, nem akartam csak teára beugrani az első férjemhez -  szóval a turistáskodás és/vagy a zarándoklat eleve ki volt zárva. (John volt az első férjem.) Viszont nem tudtam leállni, mihelyt egyszer elmentem egy napra, újra elmentem, aztán újra.

Részben azért, mert ez az egész abban a John Lennon-évben kezdődött, amikor egymást érték az események. Például láttam Tony Sheridant fellépni (igaz), De a lényeg két kiállítás volt: Astrid fotókiállítása fent a domboldalon, egy gyönyörű múzeumban, ahova egészen odaszoktam, és a Julian Lennon-féle White Feather. (Most nem tudom, hogy még nyitva van-e, mert elvileg már bezárt, de szerintem még nem.)

Aztán két újabb őrület kezdődött. Az egyik Liverpool kocsmáival kapcsolatos. A másik: a folyó túloldalán ott a Wirral - a félsziget, amelyikbe teljesen beleszerettem - fagytam is és sültem is meg ott, fürödtem a folyóban és gyalogoltam az apály kietlen homokján az elérhetetlen tenger felé. 

Aztán egy liverpooli megmutatta nekem a város igazi arcát. Az egyiket. Én meg rájöttem, hogy még mindig mennyire szeretem ezt a valakit. Nem is szólva egy másik hasonló esetről - egy régi ismerőssel ugyanaz, más  kandallók és más Beatles-képek előtt ücsürögve - a sör az sör volt akkor is. Liverpool Lime Street állomásra érkezve már mindig ugyanaz a gyomorgörcs fog emlékeztetni, mennyire vártam a kettőből az első találkozást.

Mivel ezt itt csak bevezetőnek szántam, jobb, ha most abbahagyom. Célom egy teljesen Beatles-mentes Liverpool-poszt összehozása.

PS: I love you: Egyszer diákokkal voltunk L-ban, és az obligát Beatles Story-látogatás után alig vártam a szabadidőt, és akkor ott ült a kijáratnál egy srác, az egyik diákom. Hol vannak a barátaid? - kérdeztem, majd elmentünk a Philharmonic-ba, és aztán már azt vettük észre, hogy barátok vagyunk.

Az első férjem egyszer azt mondta, az a rossz abban, hogy híres ember lett, hogy most már nem mehet le a Philharmonic-ba egy sörre. Úgyhogy helyette is meg kell tenni. Állítólag a nőknek is be szabad menni megcsodálni a férfi vécét, de ezt nem hittem el, mikor a másik Jon (h nélkül) mondta.