- Margate! - örültem meg a film alatt. - Margate!

A Mr.Turnert  néztem, és hirtelen otthon éreztem magam, bár Margate-ben egy egész napot sem töltöttem. Margate-ben inkább Mr. Turnernek volt oka otthon érezni magát,és otthon is.

Margate! Már akkor is örültem, amikor kiterveltem, hogy a fővárosba szökés után oda szököm tovább, és így is lett, hétfőre persze már a munkahelyen voltam.Késő este érkeztem, tetszett a kis szálloda, a reggeli és a reggeli alatti hallgatózás, aztán a hosszú séta. Nem tudom, volt-e bennem annyi optimizmus, hogy vigyek fürdőruhát, az eső hol szemerkélt, hol talán esett is, talán el is állt kicsit. Sötét tónusok uralták a sétát, nagyon friss volt. Ahogy leértem a partra, legszívesebben mind a két irányba elindultam volna. És így lelkesedtem végig, kivétel, hogy a végén aztán a Turner nevét viselő modern múzeumba már lusta voltam elmenni. Amiatt kicsit búsultam, hogy a Temze-torkolatnak nem sikerült a nyomára bukkanni, és egy évvel később Southendben folytattam a keresést. Még mindig nem mondhatom, hogy megtaláltam.

Az új csak kétszer lesz lassan a csak egyszer. Kezd valami rámjönni, és egy csomó helyre vissza akarok menni, ahol örültem, hogy egyszer voltam.