Találkoztam egy fiatalemberrel, igaz, összesen kábé két percre és csakis gondolatban, de mivel nem áll szóba velem - nem is a kilenc év a lényeg, amióta nem áll, inkább a soha többé - szóval ez is valami.

Most egy hagyma belsejéből próbálom egyszerre kifelé és befelé hámozni a rétegeket, de elég kis hagyma, kitartás.

(Ezt jó egy hónapja írtam.)

Tegnap partra vetette a víz lelkem delfinjét Muranóban a világítótoronynál. Hogy kerültem oda? Előtte pár órával a vaporettóból láttam a megállót, és ekkor - két héten belül másodszor fogott el a  furcsa érzés Velencében: Ott megyek, ott vagyok! (Marmint én. A parton.) Hogyhogy?

Most egy hónapig Velence elérhető luxus . Előtte háromszor voltam (azaz négyszer, ezért mondom, hogy a velencei élmények hagymarétegenként tapadnak egymásra, és legközépen ráadásul ott van legalább három réteg: a Donald Sutherland-fele Casanova, a Szigethy Gábor-féle rádiós sorozat csütörtök esténként a rádióban, amiből egy katyvasz maradt, Byron és hasonlók, mit tudom én, mit műveltek Velencében, meg hogy a Szigethy egyszer novemberben ivott egy kávét a San Marcón, vagy csak akart. Akkor én is akarok, gondolta tizenkilenc éves rádióhallgató énem, valamint a Hamvas Béla könyvben a nászutasok meg a szerepcsere, na meg a Nyolcadik utas a halál Velencében - szóval réteg, az volt mar eleve épp elég volt azelőtt is, hogy egyáltalán odajussak. Na meg a Like a Virgin.

Aztán nyáron is ott voltam, találkoztam is egy régi lánnyal, és utána  jött az ősz: tökéletes idő, na meg a programok. Ezekről később. De egyszer a Lidóra menet, és egyszer jövet - amikor dühös voltam, mert elromlott a fényképezőgépben a kártya, kinéztem a vaporettóból, és annyira emlékeztem arra, mikor fiatalabb koromban arra mentem, hogy szinte azt gondoltam, kihűlt lábam nyoma (vagyis...) a látnivaló, márpedig idáig hány helyen gondoltam, hogy "itt maguk az emberek a látnivalók"? Egy.x

Ráadásul itt saját magam voltam az.

És később vissza is mentem a muranói világítótoronyhoz egy x-edik vaporettóval, de sajnos az x+1-edik nagyon hamar jött, és az már majdnem az utolsó volt, úgyhogy volt öt percem a fiatalabb magammal való kölcsönös köldökbámulásra.

Mert ahhoz az utazáshoz több dolog is kapcsolódik. Az egyik, hogy hazafelé kaptam egy sms-t. Nagyjából értelmetlen volt, úgyhogy csak másnap válaszoltam: "ki vagy?" Még egy nap, és megtudtam. Majdnem kiesett a kezemből a telefon. Aztán zavaros hónapok következtek.

Ezt mind nem sejtettem ott a világítótoronynál. És ennek a nem is sejtésnek a társaságában töltöttem el 5 percet idén kora ősszel Muranóban. 

x A megfejtés: Piccadilly Circus.

Padovában mindenhol ott vannak ezek a folyónak látszó csatornák. A legbelvárosiabbakban hatalmas halak úsznak. Néha csapatostul. Sajnos ehhez nem elég jó a fényképezőgépem, hogy a szürkészöld víz felszínét nyalogató zöldesszürke pontyokat fényképezzek.

Tudom, kinek a kameráit szeretném. Érdekes módon a két Lennon-fiúra irigykedem a legjobban, ha meglátom, miket fotóznak.

Bár ők meg nem állnak le a ponty szájába belefényképezni.

Mindenkitől elnézést kérek, főleg Hamlettől, a többi érintettől és a vízihullák egyesületétől, de ez a kép tényleg pont olyan, mint az  Ophelia mínusz Ophelia. Bár most, hogy kicsit jobban megnéztem, rájöttem, hogy azon eléggé ki lett dolgozva a másik part.

Elég hasonló hangulat kerít hatalmába (azaz nyilván nem elég hasonló, ha itt szórakozom ezzel), ha az angliábanélésre gondolok, márpedig most a dolgaim rendezgetése közben elég sokszor gondolok rá, mert a fülemen is angliai képek jönnek ki. Szóval csak az a legjobb. Kérdés: az ott megtörtént dolgok meddig tartanak ki. Tényleg úgy van, hogy Brit-szigetek és a világ többi része? Igen.

De azért nem kell sírni. Ez a kép pl. Padovában készült, és ott is rálehetett találni a szépségre. Milyen meglepő, hogy pont a vízhez közel.

 A város magját csatorna futja körbe. (Most nem hagy nyugodni, hogy a "folyja" helyes-e itt.) Egyik nap különösen szerencsés voltam az állatvilággal: daru, gyík,ilyenek. A kisebb csatornákkal meg napszakok szerint lehetett szerencsésnek lenni. 

Most már megértem, hogy egy ilyen helyen eltölteni két hónapot, az is nagy kiváltság. Ha Giottóhoz nem az állomásról szaladok be, és nem indulok tovább rögtön máshova. Ahány hűtőmágnesen viszontláttam a furcsa perspektívájú keresztelést.  Ezekhez idő kell, és azt is mondhatom persze, hogy az utazás definíciója: időt és pénzt elszórni, pedig Angliában is lehetnék... - hát ilyen a szerelmes ember. Egy országba/szigetcsoportba is lehet szerelmesnek lenni. 

Vissza a hínárokhoz: azt akartam írni, a reménytelen szerelem hínárjai, de aztán rájöttem, Ophéliának nem a reménytelen szerelemmel gyűlt meg a baja. 

Nem akarom elterelni a szót az utazás témától.

Vagdosom a képeket, ha van körív, ahhoz húzok egy érintőt. Itt biciklikerékhez. Van itt bőven.

Ez Padova, Szeptemberben szépek a fények.  Nyáron finnyáskodom, ellenjavallom. De az ősz, az szép, és elképzelem a kis hidakat is hóval, jéggel borítva, túlcsúsznak a biciklik.

Tessék, egy naplemente a világ végén. Legalább nem jöttem üres kézzel. Kezdetleges utazóblog (EZ nem utazóblog!, perlekedek, mivel száz évvel ezelőtt az énblog műfajba szerettem bele) megerősítésére kiváló, ha valaki konkrét kérdést intéz: mit érdemes Portugáliában. 

Na, most eszembe is jutott a válasz. De azt egy kicsit később. A nevekről fogalmam sincs, szabadkoztam, s magamban azt gondoltam, bárcsak meglenne a flickr pro accountom, akkor rögtön mindent el tudnék mondani szabatosan: erre előkerült pont az a 700 elveszettnek hitt kép, viszont (mindjárt egy kis kitérő), azokon sincs semmi név szerint említve.

"Viszont": az azért valószínűsíthető, hogy 700 kép előkerülése után aznap estére már nincs "viszont". Múltba révedés, képbuzerálás. Screenshotokkal kezdem elmenteni, olyan valószínűtlen, hogy évek után újra hozzáférhetők, s gyors akarok lenni. Be nem csukom azt az oldalt.  Az utolsó tizen-akárhány alkalommal a pro account lejártával a képek nagy része elérhetetlennek bizonyult, és azóta már volt egy pár hardver-szoftver megsemmisülés. Úgyhogy egyes képek itt üzenetek a ködön túlról. Saját időkapszulám remekül működik.

Ha jól vettem ki, a Terminátor a jövőben játszódik, valami háború után. Na, az jó lenne, ha a Terminátor akkor majd felkutatná a Facebook félig megsemmisült szervereit, eloltaná a tüzet, elővarázsolná a feltöltött képeket, PLUSZ találna valakit, aki szerény összegért az összes képet mappákba rendezve elmentené. Vagy a Mátrixban ugyanez.