Találkoztam egy fiatalemberrel, igaz, összesen kábé két percre és csakis gondolatban, de mivel nem áll szóba velem - nem is a kilenc év a lényeg, amióta nem áll, inkább a soha többé - szóval ez is valami.

Most egy hagyma belsejéből próbálom egyszerre kifelé és befelé hámozni a rétegeket, de elég kis hagyma, kitartás.

(Ezt jó egy hónapja írtam.)

Tegnap partra vetette a víz lelkem delfinjét Muranóban a világítótoronynál. Hogy kerültem oda? Előtte pár órával a vaporettóból láttam a megállót, és ekkor - két héten belül másodszor fogott el a  furcsa érzés Velencében: Ott megyek, ott vagyok! (Marmint én. A parton.) Hogyhogy?

Most egy hónapig Velence elérhető luxus . Előtte háromszor voltam (azaz négyszer, ezért mondom, hogy a velencei élmények hagymarétegenként tapadnak egymásra, és legközépen ráadásul ott van legalább három réteg: a Donald Sutherland-fele Casanova, a Szigethy Gábor-féle rádiós sorozat csütörtök esténként a rádióban, amiből egy katyvasz maradt, Byron és hasonlók, mit tudom én, mit műveltek Velencében, meg hogy a Szigethy egyszer novemberben ivott egy kávét a San Marcón, vagy csak akart. Akkor én is akarok, gondolta tizenkilenc éves rádióhallgató énem, valamint a Hamvas Béla könyvben a nászutasok meg a szerepcsere, na meg a Nyolcadik utas a halál Velencében - szóval réteg, az volt mar eleve épp elég volt azelőtt is, hogy egyáltalán odajussak. Na meg a Like a Virgin.

Aztán nyáron is ott voltam, találkoztam is egy régi lánnyal, és utána  jött az ősz: tökéletes idő, na meg a programok. Ezekről később. De egyszer a Lidóra menet, és egyszer jövet - amikor dühös voltam, mert elromlott a fényképezőgépben a kártya, kinéztem a vaporettóból, és annyira emlékeztem arra, mikor fiatalabb koromban arra mentem, hogy szinte azt gondoltam, kihűlt lábam nyoma (vagyis...) a látnivaló, márpedig idáig hány helyen gondoltam, hogy "itt maguk az emberek a látnivalók"? Egy.x

Ráadásul itt saját magam voltam az.

És később vissza is mentem a muranói világítótoronyhoz egy x-edik vaporettóval, de sajnos az x+1-edik nagyon hamar jött, és az már majdnem az utolsó volt, úgyhogy volt öt percem a fiatalabb magammal való kölcsönös köldökbámulásra.

Mert ahhoz az utazáshoz több dolog is kapcsolódik. Az egyik, hogy hazafelé kaptam egy sms-t. Nagyjából értelmetlen volt, úgyhogy csak másnap válaszoltam: "ki vagy?" Még egy nap, és megtudtam. Majdnem kiesett a kezemből a telefon. Aztán zavaros hónapok következtek.

Ezt mind nem sejtettem ott a világítótoronynál. És ennek a nem is sejtésnek a társaságában töltöttem el 5 percet idén kora ősszel Muranóban. 

x A megfejtés: Piccadilly Circus.