Mindenkitől elnézést kérek, főleg Hamlettől, a többi érintettől és a vízihullák egyesületétől, de ez a kép tényleg pont olyan, mint az  Ophelia mínusz Ophelia. Bár most, hogy kicsit jobban megnéztem, rájöttem, hogy azon eléggé ki lett dolgozva a másik part.

Elég hasonló hangulat kerít hatalmába (azaz nyilván nem elég hasonló, ha itt szórakozom ezzel), ha az angliábanélésre gondolok, márpedig most a dolgaim rendezgetése közben elég sokszor gondolok rá, mert a fülemen is angliai képek jönnek ki. Szóval csak az a legjobb. Kérdés: az ott megtörtént dolgok meddig tartanak ki. Tényleg úgy van, hogy Brit-szigetek és a világ többi része? Igen.

De azért nem kell sírni. Ez a kép pl. Padovában készült, és ott is rálehetett találni a szépségre. Milyen meglepő, hogy pont a vízhez közel.

 A város magját csatorna futja körbe. (Most nem hagy nyugodni, hogy a "folyja" helyes-e itt.) Egyik nap különösen szerencsés voltam az állatvilággal: daru, gyík,ilyenek. A kisebb csatornákkal meg napszakok szerint lehetett szerencsésnek lenni. 

Most már megértem, hogy egy ilyen helyen eltölteni két hónapot, az is nagy kiváltság. Ha Giottóhoz nem az állomásról szaladok be, és nem indulok tovább rögtön máshova. Ahány hűtőmágnesen viszontláttam a furcsa perspektívájú keresztelést.  Ezekhez idő kell, és azt is mondhatom persze, hogy az utazás definíciója: időt és pénzt elszórni, pedig Angliában is lehetnék... - hát ilyen a szerelmes ember. Egy országba/szigetcsoportba is lehet szerelmesnek lenni. 

Vissza a hínárokhoz: azt akartam írni, a reménytelen szerelem hínárjai, de aztán rájöttem, Ophéliának nem a reménytelen szerelemmel gyűlt meg a baja.